Határtalanul pályázat

2019. április 03., 22:00

Az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő 2018-ban is meghirdette a Határtalanul c. pályázatot, amely hetedikesek számára nyújt támogatást a határon túli magyarlakta területekre történő tanulmányi kirándulásokhoz.

Nyertes pályázatunkra 2 157 750 Ft támogatást kaptunk, így 5 napra: 2019.05.27-31 között Szlovéniába utazhatnak a hetedikesek és 4 kísérőtanáruk.

Pályázatunk címe: Magyar történelmi emlékek és első világháborús emlékhelyek Szlovéniában.

Terveink szerint meglátogatjuk Lendvát, Doberdót, Ljubjanát, Triesztet. Végigjárjuk a Kobaridi I. világháborús tanösvényt és csodálatos természeti szépségekre számítunk az Isonzó (ma Soca) völgyében és a Júliai Alpokban. Sokan közülünk először látják majd a tengert…

Már részt vettünk egy előkészítő múzeumpedagógiai foglalkozáson az I. világháború témakörében. És még rengeteg dolgunk van az indulás előtt, hogy ne csak nézzünk, hanem lássunk is.

 

Nem szokványos úti beszámoló a szlovéniai utazásról

 

Mint azt a korábbi híradásokból megtudhattátok megpályáztunk a Határtalanul programban egy 5 napos szlovéniai kirándulást és nyertünk.

A túra címe: Magyar történelmi emlékek és első világháborús emlékhelyek Szlovéniában.

A két hetedik osztály a két osztályfőnökkel, Enikő nénivel és Tibi bácsival május 27-én indult a nagy kalandra.

Utunkat a Csillagösvény utazási iroda egyengette és Molnár Attila honismereti vezető tette felejthetetlenné. Az alábbiakban az élménybeszámolóinkból olvashattok néhány gondolatot:

 

…egyszer a Jóisten úgy határozott, hogy szétosztja a világ minden kincsét. Jöttek is rengetegen, nagy volt a sor, a tülekedés, senki sem akart kimaradni a jóból, csak egy szegény ember engedett maga elé mindenkit türelmesen. Addig-addig, míg végül, mikor sorra került már nem maradt semmi, amit kaphatott volna. A Jóisten megsajnálta, s azt mondta: Tudod mit, amiért ennyire kedves voltál a többiekhez, neked is adok valamit. Igazából a legszebb részeket lecsipegettem és megtartottam magamnak, de azt most mind neked adom. S így született Szlovénia.

Attila bácsi mesélte ezt a mondát még az utazás elején, igazából nem is értettem miről beszél, de aztán láttam a folyókat, a vízeséseket, a hegyeket és meglepett: milyen gyönyörű a világ.

..és tényleg, Szlovéniában minden van: tavak, folyók, vízesések, havas és zöld hegycsúcsok, mediterrán tengerpart és cuki olasz stílusú városok…Életemben először jártam külföldön, a tengerpart, a hegyek, a barlangok olyan szépek voltak, olyat még a filmekben sem lát az ember….Még életemben nem láttam olyan magas hegycsúcsot, amin még május végén is megmarad a hó….Láttuk Szlovénia legmagasabb hegycsúcsát, a Triglavot. A barátommal azt tervezzük, hogy felnőtt korunkban megmásszuk…Szlovénia 60 százaléka erdő. Többnek érződött: az autópálya mellett mindenhol magas, néhol hófödte hegyek. Láttuk a smaragd színű Isonzót, ami naponta változtatta a színét, láttuk a Szávát kanyarogni. Ellátogattunk a Kozjak vízeséshez, csodás volt, leírhatatlan, még nem láttam, de már éreztem a mellkasomban a dübörgését. …Átmentünk egy virágos réten, csend volt, szemközt a hegyek, olyan nyugalmas és mégis felszabadító, friss érzés volt

 

Az Isonzó völgyében és a Doberdo fennsíkon több évig dúlt állóháború az első világháborúban, borzasztó körülmények között, óriási veszteségekkel, mondhatni a semmiért. …Amikor az ember a törikönyv fölé görnyedve tanul, nem gondol bele a részletekbe….…megdöbbentő élmény volt az első világháború helyszíneit testközelből látni: sétáltunk olyan helyeken, ahol mások meghaltak, bent jártunk a lövészárokban, ahol sárban, hidegben, félelemben töltötték a napjaikat. Láttuk a szétroncsolódott arcukat, láttuk a sírjukat. Felkavaró élmény volt, bele tudtam élni magam egy korabeli katona helyzetébe, felvehettem a sisakját, a kezembe foghattam egy lövedéket, átsétáltam a Halál réten, ahol most gyönyörű virágok nyílnak.… nagyon jók voltak a múzeumok, életemben először voltam olyan múzeumban, ahonnan nem akartam hazamenni…szívszorító volt belegondolni, hány család hullott darabjaira a háború miatt, talán az én dédapám is itt harcolt.

 

…Szlovénia jól bánik a nemzetiségeivel. Három hivatalos nyelv van: a magyar, az olasz és a szlovén. Érdekes volt látni a sok magyar nemzetiszín szalagot az emlékhelyeken. Meglepő volt külföldön magyar feliratokat olvasni az utcán, a múzeumokban.

..Rájöttem, hogy sokkal környezettudatosabbnak kéne lennem. ..mindent szelektíven gyűjtenek, amit lehet, újrahasznosítanak. Vigyáznak arra, amijük van. ..5 nap alatt egyetlen eldobott szemetet sem láttam. ….ez az út felkeltette bennem az érdeklődést az utazás iránt…Szlovénia nagyon élhető, kedves hely, rendezett, csinos házakkal, településekkel, nekem még a szlovén nyelv is tetszik. Az ott lakók segítőkészek, kedvesen bánnak a turistákkal.

 

A két osztály közti barátság volt a legjobb. Együtt játszottunk, énekeltünk, sportoltunk, rengeteget beszélgettünk, olyanok voltunk, mint egy nagy család…nagyon jó volt a hangulat. nekem nagy élmény volt, hogy többször kaptunk szabadidőt és lehettünk egyedül. Jól kijöttünk egymással és Attila bácsi viccei és kedvessége mindenkit jó kedvre derített.

 

Átgondoltam az élményeimet és arra jutottam, milyen szerencsések vagyunk.

képes beszámoló

képes beszámoló

képes beszámoló

képes beszámoló

képes beszámoló

Határtalanul pályázat