Andor Ilona Liszt-díjas, Érdemes Művész, karnagy, zenepedagógus

(1904-1977)

Andor Ilona a múlt század elején működő énektanár, karvezető. Kodály Zoltán kortársa, zenepedagógiai elveinek megvalósítója volt. Munkája során minden idejét, erejét a zene és a gyerekek szolgálatának szentelte. Kórusával, a Kodály Zoltán Leánykarral a 20. század legnagyobb zeneszerzőinek, Bárdos Lajosnak, Bartók Bélának, Kodály Zoltánnak a kórus műveit szólaltatta meg. Tanárként és emberként kiemelkedő egyéniség volt, kórusát a tökéletes tisztaság, ritmikai pontosság, tiszta szövegejtés és valamilyen megfoghatatlan, éteri hangzás jellemezte, amelyet számos nemzetközi elismeréssel is kitüntetettek. Művészi nagyságával csak embersége és szerénysége vetekedhetett. Személyes példájával nevelte tanítványait a munka becsületére, a fegyelemre, a szépség, a szeretet, a másokért való önfeláldozás tiszteletére.

Jelmondata volt: „Egy mindenkiért, mindenki egyért”. Egyetlen cél lebegett előtte: tiszta, szép örömet szerezni őszinte odaadással a hallgatóságnak.

Énekórái és a karénekek felejthetetlenek voltak növendékei számára. Mindenkit megigézett, mert nem erőszakkal, hanem szívvel, lélekkel irányított. Tanítványait a zene szeretetére, az együtt éneklés gyönyörűségére nevelte. Azt vallotta, hogy „a közös éneklés nemcsak azért fontos, mert szépen szól a hang, hanem azért is, mert formálja az emberi jellemet.” Kitartásával, türelmével, megértésével, szeretetével minden énekesét a legjobb teljesítményre ösztönözte. Az emberség, a zene iránti elkötelezettség, a közös éneklés öröme az, amely Andor Ilonát a mai gyerekekhez is közel hozza. Ez az az örökség, melyet igyekszünk tovább adni mi is az iskolánkba járó diákoknak.